Ahogy elnézem szolgáink, a politikusaink homokozását, felmerül bennem egy dolog. Ha valaki mondjuk hivatásos jogosítványt akar szerezni, mindenféle vizsgálaton kell részt vennie.  Úgynevezett pályaalkalmassági procedúrán kell keresztül mennie. Mert ugye feltételezhető, hogy az illető munkaszerűen űzi majd a gépkocsivezetést, így aztán jó tudni, hogy az illető nem borul ki egy piros lámpa láttán, és elégtételt véve a világon nem kaszálja le a zebrán áthaladó gyalogosokat. A vizsgálat célja tehát az, hogy hosszú időt az töltsön a közúton, akinek ténykedése a lehető legkevesebb veszéllyel jár embertársainkra nézve. Mert egy adott szituációban emberéletekről dönthetünk. Akár egy országgyűlési képviselő, miniszter vagy maga a miniszterelnök. Tehát vajon mi az oka annak, hogy ahhoz, hogy valaki közszolgálatot lásson el az előbb említett szinteken, nem kell pszichológiai vizsgálaton átesnie. Mert ha valahol, akkor a parlamentben minden egyes szavazáskor emberek életéről döntenek. Nem beszélve egy szarul sikerült nyilatkozatról. Vagy a jelenlegi játszóterezésről (kormányválságszerűség). Elég egy rossz mondat a tv – ben és gyengül a forint. Ezzel meg gyengül a kosztpénz, ha mondjuk a családi autó svájci frank alapú hitelből áll a garázsban. Szóval látva parlamenti közszolgáink lassan két évtizede tartó ámokfutását, indítványozom, hogy vezessék be a közszolgálatot ellátó személyek alkalmassági vizsgálatát, mondjuk országgyűlési képviselőtől felfelé. Pusztán azért, hogy csak mentálisan arra alkalmas személyek dönthessenek az életemről. Vagy lehet, hogy van ilyen? Akkor még nagyobb a baj!